Vegetatív szaporítás

Vegetatív szaporítás olyan növényszaporítási módszer, amely során nem magról , hanem a növény valamely vegetatív részéből – például gyökérből, szárból vagy levélből – fejlődik ki az új egyed. Az így létrejövő utódok genetikailag azonosak (klónok) az anyanövénnyel.

Főbb formái:

• Gyökérsarj (pl. orgona)
• Inda (pl. eper)
• Gumó (pl. burgonya)
• Hagymagumó, hagyma (pl. vöröshagyma, nárcisz)
• Tőosztás (pl. dísznövényeknél)
• Dugványozás (levél- vagy szárdarab ültetése)

Előnyei:

• Gyors és egyszerű módszer
• Megőrzi az értékes fajtajellegeket
• Kedvezőtlen magtermés esetén is biztosítja a szaporítást

Hátránya

• Genetikai változatosság hiánya, ami növeli a betegségekre való érzékenységet