Termesztő közegek

A közegekkel szemben támasztott alapkövetelmény, hogy fizikai, kémiai tulajdonságai kedvezőek legyenek a gyökérzet normál működéséhez. Fontos a tartós szerkezet, az egyenletes minőség, a káros szervezetektől való mentesség, illetve ne lépjen reakcióba a tápoldat komponenseivel. Kertészeti gyakorlatban régóta és sikerrel használják az egységföldeket különböző növénykultúrák
termesztéséhez, ugyanakkor ezek nem elégíthetnek ki minden igényt optimálisan.

A növényházi dísznövénytermesztésben dísznövényekhez különféle természetes és mesterséges közegeket alkalmazunk,
ezeket négy nagy csoportba lehet sorolni.

• természetes szerves anyagok (tőzeg, fakéreg, kókuszrost)
• természetes szervetlen anyagok (homok, kavics)
• természetes szervetlen anyagokból gyártott mesterséges anyagok (perlit, vermikulit, égetett
agyaggranulátum)
• szintetikus műanyagok (habszivacs)

A tőzegek természetes úton felhalmozódó, különböző mértékű bomláson átment, növényi eredetű anyagok. Kedvező tulajdonsága a jó szerkezetstabilitás, mely segít megőrizni a közeg levegő és víz háztartását. Szervesanyag tartalma legalább 60%. Két nagy csoportot különbözetünk meg aszerint, hogy a növényi részek milyen mértében bomlottak le. A rostos fehér tőzeg drágább, főként intenzív kertészeti kultúrák közegeként kerül felhasználásra, ezekben a növényi maradványok kisebb mértékben bomlottak le. A humifikálódott fekete tőzegben a növényi alkotóelemek már nem ismerhetők fel, a humifikációs folyamat előrehaladottabb, minőségük gyengébb, ezeket igénytelenebb dísznövénykultúrák közegeként, parképítésben használják fel.

A kókuszrost az egyik legváltozatosabban hasznosítható gyökérrögzítő közeggé vált, többek között vödrös (konténeres) vagy a paplanos (táblás) hidrokultúrás zöldség- vagy dísznövénytermesztéstechnológiáknál. Annak ellenére, hogy magas áron inportáljuk Amerikábóll, Ázsiából, Afrikából, hazánkban is egyre elterjedtebben alkalmazzák. A kókuszrost is szerves eredetű, de évről évre megújuló készletű mezőgazdasági melléktermék, ami a kókuszdió feldolgozása során keletkezik, a termés héjából és annak rostjaiból állítják elő. Speciális kezeléseket követően a kókuszrost teljesen gyommag- és patogénmentes. A kezelések azért szükségesek, mert a nyers kókuszrost K és Na tartalma a mosást követően is igen magas, ami kedvezőtlen lehet a növények számára. Ligninszintje magasabb a tőzegénél, ezért lassabban bomlik le. Szállítása, forgalmazása szárítva, téglatest formára préselten vagy apró darabkákban („coco chips”)
történik.

A homokot rendszerint más közegekhez adalékanyagként alkalmazzák, maximum 10%-os arányban. Jellemző a durva folyami homok használata. Súlyt ad a könnyebb (pl. perlit, tőzeg) közegnek, és ez utóbbihoz adva könnyebb annak újra nedvesítése. Ez az egyik legolcsóbb és legjobb lazítóanyag. Származásától függően lehet valamelyes agyag tartalma, de ez hasznára válik a közegnek.

Perlitet hazánkban is megtalálható riolitos összetételű vulkanikus kőzetből gyártják. A kitermelt kőzetet aprítják, majd 1000 oC fok fölé hevítik. A kőzetben található 3-5 % víz elpárolog, és a vízgőz hatására felpuffad. A kiindulási térfogat 10-20 szorosa is elérhető ezzel az eljárással. Talajlazítóként alkalmazzák szinte minden földkeverékben.

Az agyaggranulátom előállítása során az agyag különböző őrlő, homogenizáló, nedvesítő berendezéseken megy keresztül, majd forgó csőkemencébe kerül. A granulátumok 1150 oC-on kiégetve érik el végleges szerkezetüket és alakjukat. Felhasználása: talajlazítóként egyes földkeverékekbe, floárium aljzat, párásításra stb.