Mikroszaporítás
Mesterséges körülmények között végzett, alapvetően vegetatív szaporításmód. Ezzel a módszerrel tömeges, nagyüzemi méretekben fajtaazonos, egészséges utódállomány érhető el.
A folyamat szakaszai:
- 0. Előkészítő szakasz (anyanövények előkészítése)
- I. Indító szakasz (az anyákról levett explantátumokból steril tenyészetek létrehozása)
- II. Szaporító szakasz (sokszorozás, felszaporítás)
- III. Elongációs és gyökereztetési szakasz (megnyúlás, gyökérképződés indukciója)
- IV. Akklimatizációs szakasz
Az in vitro (általában műanyag vagy üvegedényben lévő) körülmények között szaporított, nevelt növények a normálistól eltérő, steril környezetben vannak tartva, ezért nagy stresszt jelent számukra a páratartalom csökkenés vagy a magasabb UV sugárzás, intenzívebb fény. Akklimatizálás során többek között ilyen feltételekhez szoktatják hozzá a növényeket, felkészítve az üvegházi, majd a szabadföldi körülményekhez.
A fiatal kori stádiumban (juvenilis) lévő hajtások nagyobb sikerrel szaporíthatók, idős anyanövények hajtásaiból nem, vagy csak kis hatékonysággal lehet in vitro tenyészeteket létesíteni. Ehhez megoldás lehet az idősebb növények metszéssel való visszafiatalítása, az így kifejlődött fiatal hajtások már alkalmasak lehetnek. Másik fontos szempont a növényi részek sterilizálása. Bármilyen növényanyaggal is dolgozunk, a növényi részeket (explantátumokat) meg kell szabadítani a veszélyes mikroorganizmusoktól. A sterilizálás első lépéseként folyó csapvízzel távolítjuk el a szennyeződések nagy részét. Ez után következik a 70%-os etanol oldatba rövid ideig mártás (ez szerves oldószer, ezért fontos, hogy ne érintkezzen a növényi résszel néhány percnél tovább). Harmadik lépésként klórtartalmú vegyület vizes oldatában (pl. 10%-os Clorox) áztatjuk azokat, 15-20 percig. A sterilizálás záró eleme a steril desztillált vízben 2-3 alkalommal történő lemosás, a vegyszermaradványok
eltávolítása végett. Miután a teljes folyamatot elvégeztük, az egészségesnek bizonyuló tenyészeteket a továbbiakban steril, speciális (a növények számára szükséges szerves illetve szervetlen anyagokat tartalmazó) szilárd vagy folyékony táptalajon, mesterségesen szabályozott megvilágítási, hőmérsékleti körülmények között tartjuk, egészen az utolsó szakaszt jelentő akklimatizálásig.
Akklimatizálás:
A sikeres akklimatizáláshoz általában előnyös a jól fejlett gyökérzet (de annak hiányában is elvégezhető). A folyamat végére a növények megedződnek, képesek lesznek alkalmazkodni a kinti körülményekhez. Akklimatizáláshoz a növények bizonyos részeit (pl. túl nagy leveleket, túl hosszú hajtásokat) visszametsszük, hogy kisebb legyen a párologtatási felszín (lévén az in vitro növények gázcserenyílásai nyitott állapotban vannak, könnyen kiszáradnának). A gyökereket megtisztítjuk a maradék táptalajtól (ellenkező esetben ezek bomlásnak indulnának a közegben, megnőne a fertőzési veszteség), a túl hosszú gyökereket is visszametsszük a meghagyott lombozat arányában. Az esetleges kalluszos részeket is eltávolítjuk. Az így előkészített növények kerülhetnek akklimatizálásra, ahol általában több hetes időszak során fokozatosan (pl. eleinte teljes, később részleges, illetve végül elhagyható fátyolfóliás takarással) szoktatjuk őket az erősebb fényhez, szárazabb körülményekhez.